Kerékpáros vándortábor 2020. június 23-29.

vissza...

2020.07.08, 10:56

A József Attila Általános Iskola

és a Széchenyi István Tagiskola diákjainak

Kerékpáros Vándortábora

2020. június 23-29.

1 hét, 2 kerék, 3 tanár, 4 balatoni fürdés, 5 kilátó és vár, 6 éjszaka, 7 esőmentes szuper nap emlékei, amit nem vehetnek el tőlünk. A kb. 220km-es megtett út, a közepesen nehéz túraútvonal, 5-8.osztályos gyerekek, 1 leány, a többi serdülő fiú, a lassú és végeláthatatlan emelkedők, próbára tettek bennünket, alföldi embereket. De mi ismét helyt álltunk, büszke vagyok a csapatomra és teljesítményükre!

 Az elmúlt két év sikeres pályázatai után, idén végre sikerült megcsípnem egy igen népszerű vándortábor programot a Balaton-felvidéken. A Balaton északi partján, pompás dombvidéken kerekezhettünk és az időjárás kegyeinek köszönhetően, többször is megmártózhattunk a „nagy lavorban”. Bejárhattuk a Káli-medencét, megcsodálhattuk a Kőtengert, Hegyestűt és számtalanszor tárult elénk a Balaton pl. a Szigligeti-várból és kilátókból. A túraútvonalakon, a tanúhegyek ölelésében és a tó partján is sok érdekes, élménydús program várt ránk, mint pl.: pumpapálya, sétahajókázás. De a fürdés mindent vitt.

Miután zöldutat kapott a pályázatunk, a karantént követően, rohamtempóban ment a szervezés. Kedden reggel, 20 fővel nekivágtunk a hosszú vonatos utazásnak. Könnyítésképpen, a szülők átvittek bennünket Püspökladányba (… megjegyzem több volt a kocsi, mint a gyerek). Több késéssel, kora délután már meg is érkeztünk a Királynék Városa melletti kis településre, Nemesvámosra. Azután a Fehérlófia Waldorf Iskola szálláshelyet elfoglalva, megtettük első 10-15 km-es bemelegítő túránkat Balácapusztára, egy római kori villagazdaságba és Veszprémfajszra. A Kálváriadomb tetejéről, először tárult elénk a Balaton panorámája. A finom vacsora után, este még kosármeccseztünk az udvaron.

Másnap Veszprémen át, 57 km-es túraútvonalon faltuk a kilométereket. Litérnél egy ügyességi kerékpárospályán tehettük próbára magunkat. (Ezúton üzenjük a polgármester, Pista bácsinak és Mónika néninek, hogy egy ilyen pumpa pályát csinálhatnánk Berettyóújfaluban is, esetleg a Népliget közepén, balra az erdőben vagy a suliban!!!) Onnan Fűzfőgyártelepen át, Tobruknál értük el a Balatont és Káptalanfüreden a strandon lángosoztunk és csobbantunk az igen hideg vízben. Majd Balatonalmádi gőzmozdonyától a régi vasút mentén, zöld környezetben, Szentkirályszabadja felé tértünk haza. Meleg levessel és kiadós vacsorával vártak bennünket a tálalós nénik a „vén diófák” alatt.

Másnap összepakolás után irány a Balatoncsicsói szálláshely - ma nincs fürdés, csak izzadás - már az első 3 dombocska alaposan megviccelt bennünket és akkor még nem sejtettük Zádor várát. Felvilágosítottam Őket, hogy ne örüljenek, mert ugyebár minden vár hegyre épült és oda fel is kéne jutni. Kegyetlen volt feltolni a bicikliket, aztán zúgás lefelé és irány Nagyvázsony. A Kinizsi-várat éppen felújították, de így is fenséges volt a középkori erődítmény. A falu idilli környezete, hangulata, cukrászdája ideális volt az erőgyűjtéshez, ami még elvitt bennünket Mencshelyre ,ahol a Halom -hegyen lévő Kossuth-kilátóból már, „ments meg”-ért kiáltottunk. És meghallgatatott, mert innen már lejtett az út a szállásig. Vacsora után könnyen ment a regenerálódás miután megjelentek a falubeli lányok.

A következő napon körtúráztunk a Káli-medencében, első utunk a Hegyestűhöz a geológiai csodához vezetett, ez nem volt benne a szervezett programban, de nem hagyhattuk ki. Onnan Köveskálon és Kővágóörsön át a Kornyi-tó mellett elkerekezve jutottunk Révfülöp és a festői szépségű, emlékezetes Szepezdre, majd a káptalanfüredi strandon hűsítettük magunkat. Aztán irány haza a szállásra, hihetetlen, de útközben berettyóújfalui ismerősök kerekeztek velünk szemben.

Másnap pakolás és indulunk az utolsó szálláshelyünkre Nemesvitára. A kb. 60km-es túránk Köveskál után a Szentbékkállai kőtengerbe vezetett, onnan az olasz Kőfagyizóba, ahol rozé fagyival hűsítettük magunkat. Majd a tanúhegyek ölelésében a Szent György-hegy lábai alatt elértük a Szigligeti várat. Bár a várban felújítási munkálatok folynak, de nem hagytuk ki gyermekkorom legkedvesebb élményét. Egyúttal mély meghatottsággal emlékeztem volt kolleganőmre és tanáromra, akivel valaha gyermekként itt táboroztam, drága Jutka nénimre, Bíró Gyulánéra. Azután a legszuperebb strandon, Balatonedericsen mártóztunk, vízibicikliztünk. Majd nagy fájdalmunkra még el kellett jutni a szállásunkig, ahol pizza vacsora várt ránk és a szúnyogok.

Utolsó napunkon nekünk kellett a reggelit felhozni a boltból és elkészíteni, külön élmény volt, meg is csúsztunk az indulással. Az aznapi 45 km-es tekerésünkön szinte csak felfele emelkedő utakon jártunk. Első pihenőnk a Szent Mihály kápolnánál volt, már ekkor igen meleg volt. Vallusnál már kútvízben mostuk a pólót, hogy hűtsük magunkat valamivel. Azután letértünk a kövesútról és az erdőn át, murvás, homokos úton zúgtunk lefele a hegyről. Esés nem, de repülő csomagok annál inkább voltak. A Természet Házában interaktív kiállításon vettünk részt, majd lecsorogtunk Keszthelyre, ahol sétahajóztunk a hőségben a Hableányon. Aztán irány Vonyarcvashegy az utolsó strandolás, paprikáskrumplis vacsora a strandon, ahol zárás utánig hűsöltünk. Azután a tempót egy kicsit meg kellett nyomni, mert ránk esteledett, mire visszaértünk a szállásra. Még beszélgettünk egy kicsit a helybeliekkel, második hullámban megettek mindent, ami maradt.pl: lekváros kenyér, vajas kenyér, sajtkrémes kenyér, kopasz kenyér.

Sajnos elérkezett a hazautazás napja. Egy késői keléssel indítottunk, majd reggeli és összecsomagolás. Kvízjátékoztunk az egy hetes bakonyi túránkhoz kapcsolódva, hihetetlenül lelkesek voltak a gyerekek, az első három helyezett könyvjutalomban részesült. Utolsó bringás utunk Balatonedericsre a vasútállomásra vezetett. Józsibá a csomagokat utánunk hozta. Azután Tapolcáról, az országot átutazva, egy óra késéssel értünk késő estére Püspökladányba. Ez a tábor vége, viszlát Balaton, reméljük jövőre is lesz lehetőség folytatni a hagyományt.

Köszönjük Erzsi, Donát, Kármen, Tamás és Józsibá, Bors Eszti, boltos nénik, tálalósok, konyhások, vendéglősök, polgármester, könyvtáros, wifijelszós, iskolánk, tagiskolánk vezetősége és mindenki segítségét abban, hogy jól érezzük magunkat és vándortábori élményeket szerezzünk. Nem utolsó sorban köszönöm a szülőknek a bizalmat, hogy rám bízták gyermekeiket, és köszönöm a táborozó srácoknak, hogy bevállalták ezt a nem minden napi sportteljesítményt. Büszke vagyok rájuk, hogy legyőzték önmagukat!

Most mindenünk fáj, de az élmények és az emlékek egy életen át megmaradnak.

Köszönöm Nektek: Kati néni

A beszámolót készítette: Kissné Varga Katalin, képzett vándortáborvezető pedagógus