Határtalanul 2022

Csodálatos négy nap Erdélyben (június 29- július 2.) HAT-19-01-1089

„Amikor kimondom ezt a szót, hogy Erdély, ebben benne van minden: a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam, vagyok és leszek, tulipános bölcsőmtől a kopjafáig. Véremben van.” (Wass Albert)

Ezen a négy napon a József Attila Általános Iskola tanulói megéreztek Wass Albert szavaiból valamit…..

Szerdán nagyon korán keltünk, álmosak voltunk, mégis izgalommal és kíváncsisággal tekintettünk előre…Vajon mi vár ránk? Hogyan fogjuk érezni magunkat? Tényleg olyan gyönyörű Erdély, ahogyan Szüleink, nagyszüleink mondják? Ott is olyan meleg lesz?...

Szerdán a határátlépés után, a Sebes-Körös forrása mellett elhaladva megérkeztünk Bánffyhunyadra, ahol megtekintettük a 13. században épült híres református templomot. Az idegenvezető néni elmondta nekünk, hogy Erdély-szerte ez az egyik olyan nagytemplom, ahol a legtöbb mennyezeti kazetta van, 230 darab díszíti az épületet. Csodálatos látvány volt.

Hú de messze lehet még Korond, mennyit kell még addig buszoznunk? Késő délután érkeztünk meg szállásadó falunkba; ez a gyönyörű, Hargita megyében található, sóvidéki település adott Otthont 28 felső tagozatos tanulónknak, valamint Herczeghné Gyöngyike néninek, Herczegh Barna bácsinak és Cseke Szilvi néninek. Nagyon finom vacsit kaptunk, zöldséglevest rántott husival….a desszertet, csőröge fánkot, egy folklór esten kaptuk, ahol csodálatos helyi fiatalok szereplésével különböző táncokat tekinthettünk meg (kalotaszegi, sószegi, szászcsávási cigány) egy nagyon színvonalas vonósnégyes játékának kíséretében. A vezető hegedűs, Laci lett aztán két napig az idegenvezetőnk, összebarátkoztunk vele; úgy láttuk, Ő is nagyon megkedvelt Bennünket. A „buli” után még szaladgáltunk egy jót, majd egy nyitott busszal visszarobogtunk a szállásunkra. Az idő kellemesen lehűlt estére.

Csütörtökön, a finom reggeli elfogyasztása után ismét felkerekedtünk, és elutaztunk Fehéregyházára, ahol a legenda szerint utoljára látták Petőfi Sándort. Az emlékmúzeum idegenvezetője olyan érdekes beszámolót tartott nekünk, hogy egy pisszenés nélkül hallgattuk végig. Köszönjük szépen ezt az érdekes előadást, hasznosítani fogjuk tanulmányaink során.

Egy igazán különleges, de sajnos egyben szomorú program következett ezután: láthattuk a bözödújfalui elárasztott falut, hallhattunk történetéről, megnéztük az emlékhelyet; illetve aki szemfüles volt, a víz tetején a templom tornyának hegyét is megpillanthatta.

Na és jött Kőrispatak és a Szalmakalap Múzeum…mindannyian állíthatjuk, hogy ez volt a csúcs! Ilyen vendégszeretetet, ennyi programot amit itt kaptunk ettől a csodálatos családtól…csak a kalapunkat tudjuk emelni előttük. Megtudtuk, hogyan készülnek ezek a csodák, mit is jelentenek az apró részletek. A múzeum udvarán egy nem mindennapi kőgyűjteménnyel is megismerkedhettünk, melyeket a természet sok évtizeden át csiszolt olyanná, amilyenek. Még a Nagy-Magyarország is megtalálható volt köztük, melyet korábban Áder János is megtekintett. Ráadásként szalmadíszeket fontunk és lángost ettünk. A kedves házigazda elvitt a malomba is bennünket, itt „meglifteztettük a csajokat”, majd egy kört még kocsikázhattunk, amit nagyon élveztünk. Közben a csodakúton frissítettük fel magunkat.

Na de ki ne maradjon a korondi bazározás! Tegnap óta ezt vártuk, így ezzel zárhattuk a napot.

A pénteki nap sem telt színvonalas élmények nélkül: Szováta csodálatos….a Medve-tó, alakja egy kiterített medvebőrre hasonlít, na meg a kastélyok…ilyet nem mindennap láthatunk.

A Parajd környéki sóvidék Európa egyik legnagyobb sókészletét rejti a föld alatt. Ezután jött az, amitől azért kicsit tartottunk, a parajdi Só-szoros tanösvény, a csodálatos természetvédelmi terület megmászása; de megcsináltuk, és nem is akárhogyan. Ezzel a csodálatos gyermekcsoporttal a bevállalósabb, extrém távot tettük meg. Dicséret illeti a tanulóinkat!

A korondi sófeldolgozás megtekintése legalább annyira emlékezetes marad számunkra, mint amilyen szép ajándékot kaptunk ettől a példaértékű családtól. Megtanultuk, milyen hasznos lehet a sószappan, a sólámpa, és micsoda élmény az, ha megtapasztaljuk az igazi erdélyi vendégszeretetet. Természetesen innen is ajándéktárgyakkal tértünk haza: a táskánkban lapult a finom illatú fürdősó, a sószappan, a fürdőgolyó, sólámpa stb.

Só után jött a szén…Kalonda-tető, a faszénégetők; a legtöbb farkaslaki ember már az 1800-as évektől kezdődően a faszén előállításából vagy az értékesítéséből él, nagyon szorgalmas emberek. Sajnos itt csak pár percig tartózkodtunk, mert vihar közelített felénk, mindenfelől villámlott. Szerencsére azonban megúsztuk egy pici nyári záporral.

Pontot téve a kirándulásunk utolsó napjára, Farkaslakán tiszteletünket tettük Tamási Áron sírjánál, majd kedves idegenvezetőnk, Laci hegedűjével eljátszotta a magyar Himnuszt és mi vele együtt meghatódva énekeltük. Napunk utolsó kirándulóhelye Szejkefürdő volt, amely Székelyföld talán leghíresebb zarándokhelye. Megmásztuk a híres dombot, átbújtunk a székelykapuk alatt és leróttuk tiszteletünket Orbán Balázs erdélyi író, történész, néprajzi gyűjtő sírja előtt.

Reméljük mindenkinek maradandó élményeket adott ez a kirándulás. Sosem feledjük.

Cseke Szilvia tanárnő