Az unalomról és a fáradtságról

Kedves Szülők!

A heti levelünkben szeretnénk felvetni néhány további töprengésre érdemes gondolatot. Úgy érzékeljük, hogy elérkezett a bezártság miatti fáradtság, kimerülés időszaka mind a gyerekeknél, mind a felnőtteknél.

Amikor a nap nagy részét az iskolában töltötték a gyerekek, sokféle változatos inger érte őket (társak, tanulás, sport, szabadidős elfoglaltságok, különórák). Ezek most hiányoznak az életükből. A kényszerű szobafogságban másképp fáradhatnak el. A testi és lelki feszültség számos módon jelenhet meg. Érzékenyebbé válhatnak, gyakoribbak lehetnek a konfliktusok, valamennyien türelmetlenebbül reagálhatunk, mint eddig. Ilyenkor hajlamosabbak a testvérek egymással kötözködőbbé válni, akár a verekedés is megjelenhet.

A kisebbek esetleg több figyelmet igényelnek a szülőktől, szeretnék, ha többet foglalkoznának velük. Ez fontos és szükség van rá, de egész nap folyamatosan nem lehet és nem is kell a gyerekekkel lenni. Néha elegendő egy érintés, egy odabújás ahhoz, hogy feltöltődjenek és minden rendben menjen tovább. Érdemes olyan szülő-gyerek időt elkülöníteni (legalább egy meseolvasás, egy közös rajzolás perceit), amikor csak ketten vannak, egymással foglalkoznak. Kihívás a szülőknek megteremteni erre a lehetőséget. Különösen akkor nehéz megosztani a figyelmüket, ha több gyermeket nevelnek a családban. Más-más módon szembesül ezzel a helyzettel az a szülő, aki bejár a munkahelyére, és az, aki home office-ban dolgozik.

A kamaszoknál kevésbé tudjuk körülhatárolni a napi együtt töltött időt. Fontos, hogy akkor legyünk elérhetőek egy beszélgetésre, amikor ők igénylik. Ellenkező esetben könnyen befelé fordulóvá válhatnak, bezárkózhatnak a szobájukba.

Sokszor mondják a gyerekek, hogy unatkoznak. Ez egy természetes dolog, ráadásul fejlesztő hatású is lehet, kreatív energiákat szabadíthat fel. Ha a gyermek maga találja meg a számára érdekes tevékenységet, elkötelezettebb és kitartóbb lesz. Választásuk van abban, hogyan értelmezik magukban az unalmat. Értékelhetik úgy, hogy ez lehetőség a töltődésre, semmittevésre vagy a szabad aktivitásra. Ilyenkor fontos a kreativitás. Jó, ha a gyerekek megtanulják, gyakorolják, hogy külső inger (pl.: tévé, telefon, tablet) nélkül is, aktívan el tudják magukat foglalni (olvasás, kézműveskedés, zenehallgatás, kertészkedés). Hiszen nem tudja mindig valaki lefoglalni őket, nem is szükséges minden esetben. Azonban negatív érzésként is megélhetik, ha sok olyan helyzet van, amikor nem találják a helyüket. Az az igazi unalom, amikor csinálna valamit az ember, de nem tudja, mit. Tehet a szülő javaslatokat, adhat olyan ötleteket a gyerekeknek, amelyekkel felnőtt irányítása, jelenléte nélkül is el tudják magukat foglalni. Amelyik gyereknek sok szabadideje van, fejlesztheti, kipróbálhatja magát új területeken.

Az online tanulás és a megnövekedett üres idő miatt nagyobb a kísértés, hogy a gyerekek más, korábban nem használt felületeket is (pl. videómegosztó, közösségi, játék- és egyéb oldalakat) felkeressenek. Óhatatlan, hogy itt olyan tartalmakkal is találkozzanak, amik elsőre érdekesnek tűnnek, de veszélyesek. Érdemes időt szánni arra, hogy figyelemmel kísérjük, tájékozódjunk, beszélgessünk a gyerekekkel az online időtöltésükről, hogy felelősségteljes internethasználóvá válhassanak.

Próbáljunk másként gondolni erre a kényszerhelyzetre: keressük meg azokat a lehetőségeket, amiket ki lehet hozni belőle!

Debrecen, 2020. május 11.

A Debreceni Iskolapszichológusok Szakcsoportjának tagjai és Nagy Anna iskolapszichológus