A bántalmazásról

 

Kedves Szülők!

Az Önöktől és a Diákoktól kapott problémajelzéseket figyelembe véve levelünkben most egy igen nehéz, de nagyon is élő problémára, a gyerekek közötti bántalmazásra (bullying) szeretnénk ráirányítani a figyelmet. Erről a témáról olvasva, legtöbbünknek az jut eszébe: Á, ez nálunk nem történhet meg. Az én gyermekemet biztosan nem… Ő csak megvédi magát… Még sosem mesélt ilyesmiről… Ezek a problémák akár hosszabb ideig is rejtve maradhatnak. A megelőzés, az elkerülés, a helyzet kezelése érdekében érdemes erről együtt gondolkodnunk.

A kisebb - nagyobb nyíltan zajló konfliktusok, a rangsor képző viták a gyermekközösségek mindennapjainak természetes velejárói lehetnek. Ezek nem tartósak, alkalomszerűek, a felek közötti viták hamar rendeződhetnek, mindenki a megoldásra törekszik. Ezzel szemben a bullying (bántalmazás) nem a normális fejlődésmenet része. Rendszeres, tartós és szándékos agresszív megnyilvánulás: egy vagy több diák egy másik diáknak durva és kellemetlen dolgokat mond, vagy szándékosan olyat tesz az áldozattal, amiket ő nem akar. Az a diák, aki a másikat bántja, "erősebb", mint az, akit bántanak. Erősebb, mert aktuálisan fölényben van a bántalmazott diákkal szemben, aki nem tudja megvédeni magát. Abban az esetben, ha gyermeküknek akár csak egy gyerektől, vagy a gyerekek egy csoportjától rendszeresen el kellett/kell viselnie a felsorolt kellemetlen élményeket, gyanakodhatunk, hogy iskolai erőszaknak volt/van kitéve.

Milyen jelek utalhatnak arra, hogy a gyermek iskolai erőszak áldozatává vált? Szokatlanul visszahúzódóvá válik, magányos, kevesebbet beszél a barátairól, szomorú, ideges, levert, alvásproblémákkal küzd, esetleg megváltoznak étkezési szokásai, könnyen elsírja magát, időnként megmagyarázhatatlan zúzódások vannak a testén. Jelzés lehet, hogy romlik az iskolai teljesítménye, nem szeret iskolába menni. Alacsony az önértékelése; előfordul, hogy saját magát is bántja. Kevésbé hajlandó beszélni a napjáról, illetve védekezik, ha erről kérdezik. Természetesen ezek a tünetek sem mindig egyértelmű jelzések, hiszen számtalan más oka lehet a megváltozott viselkedésnek (pl. a szülők válása, megváltozott környezet, költözés).

A digitális tanulásra történő áttéréssel a gyerekek egy része átmenetileg megnyugodhatott, mert nem kell naponta személyesen találkozniuk társaik csúfolódásával, a rosszindulatú pletykák terjesztésével, a kiközösítéssel, illetve az őket érő fizikai erőszakkal. A bullying azonban bárhol és bármikor előfordulhat, a közösségi erőszak (kicsit más formában) az online térben is megjelenhet. Az internetre felkerülő információknak komoly veszélyei vannak. Akár önként, saját elhatározásból tesz fel valaki képet, fotót, üzenetet, akár egymás ellen irányulóan, vagy a másikról a beleegyezése nélkül posztolnak valamit. Gyorsan terjednek sértő, bántó, megalázó tartalmak ugyanúgy, mint az ártalmatlan, kedves bejegyzések. Sok emberhez eljutnak egy kattintással, s szinte kinyomozhatatlan, honnan erednek. Ezeket emiatt még nehezebb leállítani, rendezni, mint a szemtől szembeni helyzeteket.

Ha a gyermek említést tesz a közösségében történő bántalmazásról, nagyon fontos, hogy Önök szülőként őszintén tudjanak beszélgetni erről. Ez egy érzelmileg megterhelő helyzet, ezért nehéz

szóba hozni, akár közvetlen elszenvedője az iskolai vagy online erőszaknak, akár csak szemlélője az eseményeknek (valaki másokat kigúnyol, rendszeresen bánt, kirekeszt, terrorizál). Erősítsük meg abban, jól teszi, ha jelzi, szól erről egy felnőttnek, akiben megbízik. Hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a bántalmazás büntetendő! Ne álljon be a zaklatók mögé, mert így ő is árt másoknak! Ha esetleg kiderül, hogy az erőszak tevőleges résztvevője a saját gyermekük, érzelmi támogatásuk mellett rá kell vezetni, hogy hagyjon fel a viselkedéssel és vállalja a tettei következményeit. Ha ő maga vált áldozattá, akkor kell a legtapintatosabban körüljárni a helyzetet. A legfontosabb az, ne hagyjuk ezzel egyedül, ne hibáztassuk, ne bagatellizáljuk, ami történt.

Bullying esetében, bármilyen helyzetben, mielőbb kérjenek segítséget az osztályfőnöktől, iskolapszichológustól, iskolaorvostól, szociális segítőtől!

Összegyűjtöttünk néhány beszélgetést indító rövid videót, hasznos linket, gyakorlati tanácsokat. A gyerekek életkorával változnak a problémák, ehhez igazodva szedtük sorba a videókat a kisebbek korosztályától a nagyobbak (gimnazisták) felé haladva. Kérjük, keresse meg és válassza ki a gyermeke életkorának és problémájának megfelelő videót! Javasoljuk, először egyedül nézze meg ezeket, majd a kiválasztott kisfilmet gyermekével közösen. Ez jó indítás lehet a beszélgetéshez.

https://www.youtube.com/watch?v=U_hkKlYtRrY&list=PLFm3vX8tRy9MAgfD9oe93NNAYRezDXh1I&index=6

https://youtu.be/_XKg3JfOYpM?list=PLFm3vX8tRy9MAgfD9oe93NNAYRezDXh1I

https://youtu.be/DOa4Qrzo6QQ?list=PLFm3vX8tRy9MAgfD9oe93NNAYRezDXh1I

https://www.youtube.com/watch?v=tXvTNR0w3M8

https://www.youtube.com/watch?v=_sbo4W9ze3s

https://www.youtube.com/watch?v=O7zdQNmUgvE

https://www.youtube.com/watch?v=zZnBDcYSsa0

Amennyiben olvasni szeretne a témában, itt megteheti:

http://dl-sulinet.educatio.hu/download/enable/Enable%20-%20szuloi%20kezikonyv.pdf

http://saferinternet.hu/tippek-videok/szuloknek-pedagogusoknak

Debrecen, 2020. május 19.

A Debreceni Iskolapszichológus Szakcsoport tagjai