Beszámoló egy hangulatos kirándulásról

vissza...

2017.01.27, 09:22

5. óra van, magyar nyelvtan. Már csak egy hajszálnyi idõ választ el minket a paradicsomtól (azaz az Aquaticumtól). Persze elõször még ki kell, hogy csengessenek. Mondhatni, hogy az sem most lesz. Aztán ki-ki elmegy a maga dolgára és 14:00 órára visszajön (ugyanis akkor indulunk).

2-kor felszálltunk a buszra. Szûkös volt és az egyik oldalon egyesével voltak az ülések. Egy óra hosszú - Andris jóvoltából felettébb szórakoztató utazás után - megérkeztünk az Aquaticumba. Debrecenben is ugyanolyan esõs, latyakos idõjárás uralkodott az utcákon, mint otthon. Ahogy beléptünk az elõtérbe gyönyörû tisztaság fogadott bennünket. Összegyûltünk egy csoportképre, aztán mindenki megkapta az óráját. Az óra azt a célt szolgálta, hogy kinyissuk vele a szekrényeket, amibe a cuccainkat raktuk. Aztán mindenki elfoglalt egy öltözõt, hogy átöltözzön, és utána beléptünk a medencetérbe, ahol csúszdák tengere tárult a szemünk elé. A víz csobogása megnyugtatta zakatoló elménket. Mindenki belevetette magát a habokba, és elkezdõdött a wellness.

Sok csúszdán csúsztunk le. Ezen kívül számtalanszor próbáltuk egymást víz alá nyomni. Volt egy örvény is, amivel megpróbáltunk szembeszállni, de nem sikerült. Aztán hanyatt homlok rohant mindenki  fel egy csigalépcsõn, ahonnan lefele menet csak egy nagy mûanyag csõ vezetett. Itt mérték az idõt, hogy ki mennyi idõ alatt ér le. Sokan versenyeztek is, hogy ki ér le kevesebb idõ alatt. A csúszdákon persze  fekve kellett közlekedni és egy nagyobb koppanás után ezt a szabályt mindenki megtanulta. A lépcsõn felfelé menet találtunk egy 5-6 éves gyerekeknek készült játszóházat. Hát persze hogy az egész osztály ott rohangált benne. Bújócska-fogócskát játszottunk. Az egész építmény szivacsokkal volt borítva, így nem ütöttük meg magunkat. Ennek ellenére Bandi megsérült a síkos csempén és vérzett a lába. Kis idõ múlva csapatosan elindultunk a hullámos vízbe. Hatalmas hullámok zörgették és döngették a diáksereget. Csak Andris és Dóri ért ki a vízbõl. Kata rájuk is csimpaszkodott Noémi és Nóri társaságában. Így már Dóri fuldoklott. Miután vége lett a hullámos víznek, Ákos észrevette, hogy eltûnt az úszószemüvege. Kata és Soma egybõl rátértek az ügyre. A szemüveg nem lett meg, de Ákos egyhamar megtalálta a jókedvét és visszament játszani, otthagyva az õ szemüvegét keresõket. Mi csak csúszdáztunk és csúszdáztunk. Remekül szórakoztunk. Ámde minden jónak vége szakad egyszer. János bácsi összeterelt mindenki egy medencés csoportképre és mehettünk kifelé.

Átöltöztünk, elpakoltunk, ettünk, ittunk, hajat szárítottunk. Visszaadtuk az órákat, cserébe mehettünk az elõtérbe, ahol szintén csináltunk egy képet. Az utcán tükörsima jég borított mindent. Úgy látszik a péntek 13. mégsem olyan balszerencsés nap, hiszen Noémi egyszer sem esett el. Felszálltunk a buszra. A visszaúton ismét Andris szórakoztatott bennünket.

Hazaértünk és elbúcsúztunk egymástól. Feledhetetlen élmény volt, az egyszer biztos.

A Berettyóújfalui József Attila Általános Iskola 6. a osztályának beszámolója.