Hírek - Tehetségek a József Attilában

Hírek - Tehetségek a József Attilában



Tehetségek a József Attilában

vissza...

2018.04.10, 19:18

Két tehetséges tanulónk csak úgy ontja a verseket, melyből egy kis ízelítőt szeretnénk most megosztani. A tehetségeket gondozni elsődleges feladatunk, melyet tanítási órán és az élet minden percében szorgalmazunk.

Molnár Eszter és Frank Dávid 6. b osztályos tanulók műveiből olvashatunk némi ízelítőt... Sok örömet okoztok nekünk, reméljük olvasóinknak is, köszönjük Nektek. 

Fogadják szeretettel!

A két kis költő tehetségét támogatja Cseke Szilvia pedagógus


Molnár Eszter: Toldi Miklós

Az igaz hogy Miklós forrófejű,
De ugyan akkor nagy eszű.
A testvére György csak kötekszik vele,
Megértem, hogy Miklósnak rossz a kedve.

Az idős bátyó nagyra vágyó,
Ezért öccsével szemre hányó.
Édes anyjuk mind kettőt védi,
És György viselkedését is eltűri.

Miklós semmiképp sem gyilkos,
Nem tehet róla hogy nagyon izmos.
A testét irányította az ideg,
És elrepült a kő, ami kemény és hideg.

Meglett a baj, és a zűrzavar,
György és Miklós közt egyre nagyobb a baj.
Miklós menekül amerre lát,
Senkinek nem mondja; hogy viszlát!

Ha olyan erős lennék, mint ő,
Ebben az esetben nem lennék meglepő.
Véletlen lenne az egész,
De Györgyben a kedvesség akkor is elvész.

Szegény Miklós tehetetlen,
Visszajönni lehetetlen.
Mindenki börtönbe zárná,
Miklós semmi kép nem vágy rá.

Édesanyja állna csak mellé,
De György pedig a kolostorba tenné.
Inkább bujdosik ameddig csak lehet,
Eszik békát, szénát, halat vagy legyet.

Frank Dávid: Toldi Miklós ereje

Ez az ereje jutatta nagy hírnevéhez.
Hogy ilyen erő honnan jött, csak az ég tudja,
De Toldi életében ezt sokszor mutatja.

Nem egyszer, nem kétszer látszódott nagy ereje,
Mellyel a cseh bajnokot is a sírba vitte. Toldi Miklós ereje messzi földön híres,

De nem ugrok előre, kezdem az elején,
Hol Miklósnak nagy munka volt a hatalmas kezén.

A szénát egyedül hordja Toldi a pusztán,
A béresei a levegőt veszik csupán.
Mikor Laczfi nagy serege Miklós elé ér,
Felemelé vágyakozóan égszínkék szemét.

Laczfi nádor csak úgy félvállról kérdi,
A Budára vezető utat melyik hely őrzi.
Közben parasztnak szólítá Toldi Miklóst, őt?
Toldinak fájt a beszéd mely szólt Laczfi felől.

De ne szólt, csak fogott egy nagy rudat,
És azzal mutatta a vitézeknek az utat.
Miklós nem csak ezzel bizonyítja erejét,
A hatalmas bika legyőzése is magasba emelte nevét.

De a legfőbb hőstett amit ő tehetett,
Az hogy a csehnek ásott hatalmas vermet,
Fejét levágta és vár fokára tűzte,
És örök életre a pokolba űzte.

Molnár Eszter: Az öreg meggyfa

Az öreg meggyfa lágyan, csendesen fúj,
a tavaszi szellő lassan halad mögötte,
mint a színes bárányfelhő.

Hullanak az égből a fák virágszirmai,
Szállnak a szélben azoknak különféle illatai.
Csirip-csirip, csicsergik a madarak.

Ezek a dalos pacsirták még sokáig itt maradnak.
Szállnak ők fáról fára, levélről levélre, ágról ágra.

Akármerre járok, csak gyümölcsfákat látok.
Felontották már a tavaszi virágkabátot.

Szépen leülök a gyümölcsös tövibe,
lehajtom fejem gyengéden az öreg meggyfa ölibe.

Kis híján álomba szenderülök, így egy gyönyörű szép világba kerülök.
Itt még ember nem járt nagyon, csak az, akinek szép álma vagyon.

Felébredtem az öreg meggyes alól, hiányzik az álomhely legbelül.
Valahol majd egyszer, oda újra visszatérek, legközelebb hosszabb időre lépek.

Telik- múlik az idő, itt a fa alatt, dalolnak felettem a csicsergő madarak.
Gyengéden hullik a virágszirom fentről, ellepi gyönyörűen a talajt egyből.

Aludni készül a Napocska,  hisz kipihentnek kell legyen másnapra.
Holnap is hétágra fog sütni, én pedig a meggyfa alá fogok ülni.